A férfi rettegve ült a kihallgató helységben. Velem szemben. Totális csendben voltunk. Ő meg Én.
- Nos, azt mondja, hogy nem tud semmit a Ballini féle drogszállítmányról?
- Uram nem én nem.. nem tudok.
- De hát magát ott kapták el, a szállítmánynál. Fegyver volt magánál.
- Engem csak oda vittek, nem emlékszem, hogy kerültem oda!
- Odavitték? És mégis hogyan?
- Ne-nem tudom , közöm sincs a Ballini családhoz.
- Ah családnak nevezi őket? - kérdezem.
>Hát persze, hogy nincs semmi közöd hozzájuk, te szerencsétlen idióta.< fut át az agyamon a gondolat.
- Igen ők a legbefolyásosabb nyugati parti maffiacsalád! Ők kevertek bele én csak piti bűnöző vagyok!
- NE NÉZZ HÜLYÉNEK! Ha most kiengedlek, a család kicsinál, mert elfuseráltad a szállítmányt. Ennyire hülye vagy? Tudjuk, hogy Te voltál a csempész. Valld be és lecsukatlak. Itt biztonságban leszel. Ne legyél barom.
- De én nem... A csávó arcán látszik , hogy rájött, akármit mond, a család valószínűleg azt hiszi majd hogy ő egy zsaru vagy egy áruló aki a kezünkre adta a motyót.
- ... uram bocsásson meg? Igaza van nincs mit tagadni? én voltam az!
- Látod okos ember vagy Te. Ha meg nem te voltál, addig is biztonságban vagy nem igaz?
- Bizonyára Uram! Köszönöm, hogy jobb belátásra bírt!
- Ugyan, fiam, semmi baj. A jegyzőkönyvet majd a kolléga felveszi, mondjon el mindent részletesen! ? váltok hivatalos hangnembe, majd felállok.
Kisétálok az ajtón átadom a posztot a kollégának majd legyalogolok a lépcsőn kicsekkolok a főkapun és előkapom a telefonomat.
- Halló?
- Jó napot rendőrfőnök! A cucc a rendőrségen és a tanú- elkövető is vallomást tett.
- Rendben van, akkor, ahogy megbeszéltük. Hamarosan értesítem Önt!
- Én köszönöm! A viszont hallásra.
Leteszem a telefont, elrakom, majd beülök az AUDI-ba.
Hazafelé remek kedvem kerekedik.
Az irodámban ülök, körülöttem a tisztviselők és hadnagyok.
Nyílik az ajtó.
Belép rajta két legkedvesebb emberem, Luka és Renaldo.
Elegánsak és fessek. Odasietnek a karosszékem elé és térdet hajtanak.
- Keresztapa, Köszönjük!
- Hagyjátok, Luka. Ti sokkal többet érek számomra, mint az a 100 kiló kokain.
- De mégis hogyan?
- Tudjátok, hogy inkognitóban én nyomozó vagyok a városi rendőrőrsön. Plusz a rendőrfőnöknek kellet egy kis siker a választások előtt. Csere volt csupán semmi több.
A két férfi, két legkedvesebb hadnagyom, akiket a kokaiért és az azért járó dicsőségért cserébe helyezett szabadlábra a Főkapitány, kisétálnak. Nyomukban a többiekkel. Egyedül maradok. Kezemben egy pohár bor.
#Csupán csak csere, semmi több. - morgom, majd szélesen elvigyorodok és belekortyolok a borba.
